sábado, 31 de marzo de 2007

Τυρταίος, ελεγειακός ποιητής

¡¡¡Salud!!! Bueno, bueno, bueno... pues aquí estoy otra vez a vueltas con el ethos lacedemonio; si bien ahora, eso sí, se trata de LA AUTÉNTICA, LA GENUINA, LA DE VERDAD PERO DE VERDAD DE LA BUENA (LA DE "YOIGO", VAYA...) tierra de los hombres machos, espartanos, policletianos y -contra lo que mostraban Miller, y luego Snyder, en sus respectivos y ¡nada desdeñables! engendros "comercialoides" -humanos, sí... muy pero que muy HUMANOS:

Σπάρτη!!!!!



Va, en serio, disfrutad de los parcos versos que siguen, inconmensurable su valor cual el de raros diamantes africanos. Porque, amigos, ésto es TODO ¡oh, sí!, "todito" lo que ha quedado de la obra del simpar Τυρταίος, maestro inigualable en el acervo patrio de Esparta. Poeta elegíaco condensador de los más puros valores eunómicos del Estado más irrenunciablemente EDUCADOR que hayan visto las edades. Y es que África tal vez nos legue inmortales pedruscos, pero, lo que es, o fue, Ἑλλάς, constituyó en nosotros, por vez primera, lo que se dice un ¡λóγος! con el que mirarnos de vez en cuando a nosotros mismos de un modo CRÍTICO... ¿todavía os parece poco, sinvergüenzas?:



Seguir Leyendo...



1 ab ΕΥΝΟΜΙΑ

1a

αὐτὸς γὰρ Κρονίων, καλλιστεφάνου πόσις Ἥρης,
Ζεὺς Ἡρακλείδαις τήνδε δέδωκε πόλιν,
οἷσιν ἅμα προλιπόντες Ἐρινεὸν ἠνεμόεντα
εὐρεῖαν Πέλοπος νῆσον ἀφικόμεθα.

1b

Φοίβου ἀκούσαντες Πυθωνόθεν οἴκαδ’ ἔνεικαν
μαντείας τε θεοῦ καὶ τελέεντ’ ἔπεα·
ἄρχειν μὲν βουλῆς θεοτιμήτους βασιλῆας,
οἷσι μέλει Σπάρτης ἱμερόεσσα πόλις,
πρεσβύτας τε γέροντας, ἔπειτα δὲ δημότας ἄνδρας 5
εὐθείαις ῥήτραις ἀνταπαμειβομένους.

2

ἡμετέρῳ βασιλῆι, θεοῖσι φίλῳ Θεοπόμπῳ,
ὃν διὰ Μεσςήνην εἵλομεν εὐρύχορον

3

Μεσσήνην ἀγαθὸν μὲν ἀροῦν, ἀγαθὸν δὲ φυτεύειν

4

ἀμφ’ αὐτῷ δ’ ἐμάχοντ’ ἐννεακαίδεκ’ ἔτη
νωλεμέως αἰεί, ταλαςίφρονα θυμὸν ἔχοντες,
αἰχμηταὶ πατέρων ἡμετέρων πατέρες·
εἰκοστῷ δ’ οἳ μὲν κατὰ πίονα ἔργα λιπόντες
φεῦγον Ἰθωμαίων ἐκ μεγάλων ὀρέων. 5

5

ὥσπερ ὄνοι μεγάλοις’ ἄχθεσι τειρόμενοι,
δεσποσύνοισι φέροντες ἀναγκαίης ὑπὸ λυγρῆς
ἥμισυ παντὸς ὅσον καρπὸν ἄρουρα φέρει.

..........................................

δεσπότας οἰμώζοντες ὁμῶς ἄλοχοί τε καὶ αὐτοί,
εὖτέ τιν’ οὐλομένη μοῖρα κίχοι θανάτου.

6

τεθνάμεναι γὰρ καλὸν ἐνὶ προμάχοισι πεσόντα
ἄνδρ’ ἀγαθὸν περὶ ᾗ πατρίδι μαρνάμενον,
τὴν δ’ αὑτοῦ προλιπόντα πόλιν καὶ πίονας ἀγρούς
πτωχεύειν πάντων ἔστ’ ἀνιηρότατον,
πλαζόμενον σὺν μητρὶ φίλῃ καὶ πατρὶ γέροντι 5
παισί τε σὺν μικροῖς κουριδίῃ τ’ ἀλόχῳ.
ἐχθρὸς μὲν γὰρ τοῖσι μετέσσεται, οὕς κεν ἵκηται
χρησμοσύνῃ τ’ εἴκων καὶ στυγερῇ πενίῃ,
αἰσχύνει τε γένος, κατὰ δ’ ἀγλαὸν εἶδος ἐλέγχει,
πᾶσα δ’ ἀτιμίη καὶ κακότης ἕπεται. 10
εἰ δ’ οὕτως ἀνδρός τοι ἀλωμένου οὐδεμί’ ὤρη
γίγνεται, οὔτ’ αἰδὼς οὔτ’ ὀπίσω γένεος,
θυμῷ γῆς περὶ τῆσδε μαχώμεθα καὶ περὶ παίδων
θνῄσκωμεν ψυχέων μηκέτι φειδόμενοι.

7

ὦ νέοι, ἀλλὰ μάχεσθε παρ’ ἀλλήλοισι μένοντες, 15
μηδὲ φυγῆς αἰσχρῆς ἄρχετε μηδὲ φόβου,
ἀλλὰ μέγαν ποιεῖσθε καὶ ἄλκιμον ἐν φρεσὶ θυμόν,
μηδὲ φιλοψυχεῖτ’ ἀνδράσι μαρνάμενοι·
τοὺς δὲ παλαιοτέρους, ὧν οὐκέτι γούνατ’ ἐλαφρά,
μὴ καταλείποντες φεύγετε, τοὺς γεραιούς. 20
αἰσχρὸν γὰρ δὴ τοῦτο μετὰ προμάχοισι πεσόντα
κεῖσθαι πρόσθε νέων ἄνδρα παλαιότερον
ἤδη λευκὸν ἔχοντα κάρη πολιόν τε γένειον
θυμὸν ἀποπνείοντ’ ἄλκιμον ἐν κονίῃ,
αἱματόεντ’ αἰδοῖα φίλαισ’ ἐν χερσὶν ἔχοντα - 25
αἰσχρὰ τά γ’ ὀφθαλμοῖς καὶ νεμεσητὸν ἰδεῖν –
καὶ χρόα γυμνωθέντα· νέοισι δὲ πάντ’ ἐπέοικεν,
ὄφρ’ ἐρατῆς ἥβης ἀγλαὸν ἄνθος ἔχῃ·
ἀνδράσι μὲν θηητὸς ἰδεῖν, ἐρατὸς δὲ γυναιξί
ζωὸς ἐών, καλὸς δ’ ἐν προμάχοισι πεσών. 30
ἀλλά τις εὖ διαβὰς μενέτω ποσὶν ἀμφοτέροισι
στηριχθεὶς ἐπὶ γῆς, χεῖλος ὀδοῦσι δακών.

8

ἀλλ’ - Ἡρακλῆος γὰρ ἀνικήτου γένος ἐστέ -
θαρσεῖτ’· οὔπω Ζεὺς αὐχένα λοξὸν ἔχει·
μηδ’ ἀνδρῶν πληθὺν δειμαίνετε μηδὲ φοβεῖσθε,
ἰθὺς δ’ ἐς προμάχους ἀσπίδ’ ἀνὴρ ἐχέτω
ἐχθρὴν μὲν ψυχὴν θέμενος, θανάτου δὲ μελαίνας 5
κῆρας ὁμῶς αὐγαῖς ἠελίοιο φίλας.
ἴστε γὰρ Ἄρεος πολυδακρύου ἔργ’ ἀίδηλα·
εὖ δ’ ὀργὴν ἐδάητ’ ἀργαλέου πολέμου
καὶ μετὰ φευγόντων τε διωκόντων τ’ ἐγένεσθε,
ὦ νέοι, ἀμφοτέρων δ’ ἐς κόρον ἠλάσατε. 10
οἳ μὲν γὰρ τολμῶσι παρ’ ἀλλήλοισι μένοντες
ἔς τ’ αὐτοσχεδίην καὶ προμάχους ἰέναι,
παυρότεροι θνῄσκουσι, σαοῦσι δὲ λαὸν ὀπίσσω·
τρεσςάντων δ’ ἀνδρῶν πᾶσ’ ἀπόλωλ’ ἀρετή.
οὐδεὶς ἄν ποτε ταῦτα λέγων ἀνύσειεν ἕκαστα, 15
ὅσσ’, ἢν αἰσχρὰ πάθῃ, γίγνεται ἀνδρὶ κακά·
ἁρπαλέον γὰρ ὄπισθε μετάφρενόν ἐστι δαΐζειν
ἀνδρὸς φεύγοντος δηίῳ ἐν πολέμῳ·
αἰσχρὸς δ’ ἐστὶ νέκυς κακκείμενος ἐν κονίῃσι
νῶτον ὄπισθ’ αἰχμῇ δουρὸς ἐληλαμένος. 20
ἀλλά τις εὖ διαβὰς μενέτω ποσὶν ἀμφοτέροισιν
στηριχθεὶς ἐπὶ γῆς, χεῖλος ὀδοῦσι δακών,
μηρούς τε κνήμας τε κάτω καὶ στέρνα καὶ ὤμους
ἀσπίδος εὐρείης γαστρὶ καλυψάμενος·
δεξιτερῇ δ’ ἐν χειρὶ τινασσέτω ὄβριμον ἔγχος, 25
κινείτω δὲ λόφον δεινὸν ὑπὲρ κεφαλῆς·
ἕδρων δ’ ὄβριμα ἔργα διδασκέσθω πολεμίζειν,
μηδ’ ἐκτὸς βελέων ἑστάτω ἀσπίδ’ ἔχων,
ἀλλά τις ἐγγὺς ἰὼν αὐτοσχεδὸν ἔγχεϊ μακρῷ
ἢ ξίφει οὐτάζων δήιον ἄνδρ’ ἑλέτω· 30
καὶ πόδα πὰρ ποδὶ θεὶς καὶ ἐπ’ ἀσπίδος ἀσπίδ’ ἐρείσας,
ἐν δὲ λόφον τε λόφῳ καὶ κυνέην κυνέῃ
καὶ στέρνον στέρνῳ πεπλημένος ἀνδρὶ μαχέσθω,
ἢ ξίφεος κώπην ἢ δόρυ μακρὸν ἑλών.
ὑμεῖς δ’, ὦ γυμνῆτες, ὑπ’ ἀσπίδος ἄλλοθεν ἄλλος 35
πτώσσοντες μεγάλοις βάλλετε χερμαδίοις
δούρασί τε ξεστοῖσιν ἀκοντίζοντες ἐς αὐτούς
τοῖσι πανόπλοισι πλησίον ἱστάμενοι.

9

οὔτ’ ἂν μνησαίμην οὔτ’ ἐν λόγῳ ἄνδρα τιθείην
οὔτε ποδῶν ἀρετῆς οὔτε παλαιμοςύνης,
οὐδ’ εἰ Κυκλώπων μὲν ἔχοι μέγεθός τε βίην τε,
νικῴη δὲ θέων Θρηίκιον Βορέην,
οὐδ’ εἰ Τιθωνοῖο φυὴν χαριέστερος εἴη, 5
πλουτοίη δὲ Μίδεω καὶ Κινύρεω μάλιον,
οὐδ’ εἰ Τανταλίδεω Πέλοπος βασιλεύτερος εἴη,
γλῶσσαν δ’ Ἀδρήστου μειλιχόγηρυν ἔχοι,
οὐδ’ εἰ πᾶσαν ἔχοι δόξαν πλὴν θούριδος ἀλκῆς·
οὐ γὰρ ἀνὴρ ἀγαθὸς γίγνεται ἐν πολέμῳ, 10
εἰ μὴ τετλαίη μὲν ὁρῶν φόνον αἱματόεντα
καὶ δῄων ὀρέγοιτ’ ἐγγύθεν ἱστάμενος.
ἥδ’ ἀρετή, τόδ’ ἄεθλον ἐν ἀνθρώποισιν ἄριστον
κάλλιστόν τε φέρειν γίγνεται ἀνδρὶ νέῳ.
ξυνὸν δ’ ἐσθλὸν τοῦτο πόληί τε παντί τε δήμῳ, 15
ὅστις ἀνὴρ διαβὰς ἐν προμάχοισι μένῃ
νωλεμέως, αἰσχρῆς δὲ φυγῆς ἐπὶ πάγχυ λάθηται
ψυχὴν καὶ θυμὸν τλήμονα παρθέμενος,
θαρσύνῃ δ’ ἔπεσιν τὸν πλησίον ἄνδρα παρεστώς·
οὗτος ἀνὴρ ἀγαθὸς γίγνεται ἐν πολέμῳ. 20
αἶψα δὲ δυσμενέων ἀνδρῶν ἔτρεψε φάλαγγας
τρηχείας, σπουδῇ δ’ ἔσχεθε κῦμα μάχης.
ὅς δ’ αὖτ’ ἐν προμάχοισι πεσὼν φίλον ὤλεσε θυμόν
ἄστυ τε καὶ λαοὺς καὶ πατέρ’ εὐκλεΐσας,
πολλὰ διὰ στέρνοιο καὶ ἀσπίδος ὀμφαλοέσσης 25
καὶ διὰ θώρηκος πρόσθεν ἐληλαμένος,
τόνδ’ ὀλοφύρονται μὲν ὁμῶς νέοι ἠδὲ γέροντες
ἀργαλέῳ τε πόθῳ πᾶσα κέκηδε πόλις,
καὶ τύμβος καὶ παῖδες ἐν ἀνθρώποις ἀρίσημοι
καὶ παίδων παῖδες καὶ γένος ἐξοπίσω· 30
οὐδέ ποτε κλέος ἐσθλὸν ἀπόλλυται οὐδ’ ὄνομ’ αὐτοῦ,
ἀλλ’ ὑπὸ γῆς περ ἐὼν γίγνεται ἀθάνατος,
ὅντιν’ ἀριστεύοντα μένοντά τε μαρνάμενόν τε
γῆς πέρι καὶ παίδων θοῦρος Ἄρης ὀλέσῃ.
εἰ δὲ φύγῃ μὲν κῆρα τανηλεγέος θανάτοιο, 35
νικήσας δ’ αἰχμῆς ἀγλαὸν εὖχος ἕλῃ,
πάντες μιν τιμῶσιν ὁμῶς νέοι ἠδὲ παλαιοί,
πολλὰ δὲ τερπνὰ παθὼν ἔρχεται εἰς Ἀίδην·
γηράσκων ἀστοῖσι μεταπρέπει, οὐδέ τις αὐτόν
βλάπτειν οὔτ’ αἰδοῦς οὔτε δίκης ἐθέλει, 40
πάντες δ’ ἐν θώκοισιν ὁμῶς νέοι οἵ τε κατ’ αὐτόν
εἴκουσ’ ἐκ χώρης οἵ τε παλαιότεροι.
ταύτης νῦν τις ἀνὴρ ἀρετῆς εἰς ἄκρον ἱκέσθαι
πειράσθω θυμῷ μὴ μεθιεὶς πολέμου.

10
Απόσπασμα 1 στήλη 1

_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪ Διωνύσοι]ο τιθήνην 7
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪ ∪]μου Σεμέλης
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪ ∪].εμ[. . . . . .]σει
(desunt 3 versus)
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪ ∪]. ικελο.[ _
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ _ ∪ ∪ _ ∪] φέρειν
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪ ἀ]εθλ[ο]φ[ό]ροι περὶ νίκης
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ τέ]ρμ’ ἐπιδερκόμενοι 10
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪ ἐ]ύτροχον ἅρμα φέροντες
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ _ ∪ ∪ _]όμενοι
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ σ]εύοντας ὄπισθεν
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _] χαίτας ὑπὲρ κεφαλῆς
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪] συνοίσομεν ὀξὺν Ἄρηα 15
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ _ ∪]θεων. [. . .].
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪ ∪ ο]ὐδὲ λογήσει
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ _ ∪ ∪ _ ∪]ς ἔχων

στήλη 2
χαλκ[
οὐδὲν[ 20
πιπτ[
μαρνα[
ἀργησ[
ὅσσους[
ἀργεσ[ 25
ἀλλα.[
ἔστη[

. . .


ἡμετ[ 30
οὔτ’ ἀρ[
ἀλλὰ θεο.[
οἷσι μέλει [

. . .

φρι[ 35

Απόσπασμα 2 στήλη 3

ων v. 47 (στ. 4) et . . . αι 51

στήλη 4

ο[. .]ιστευω[
ἑξείης πα[
τεῖχος ἀν[.]. . . .[
οἳ συμπάλλομε[ν
κλῆρος καὶ τάφ[ρος 40
Μεσσηνίων[
τεῖχος τερ[
οἱ μὲν γὰρ β[
ἀντίοι ἱστ[άμενοι
οἱ δ’ ἐκτὸς[ 45
ἐν δὲ μέσοισ’ ἡμεῖς σ[
πύργου δυ[
λείψουσι λ[
οἱ δ’ ὡς ἐκ πο[
κ[υμ]α[ 50
τοῖσ’ ἴκελοι μ[
Ἥρης αἰδοίης [
εὖτ’ ἂν Τυνδαρί[δαι

Απόσπασμα 3 στήλη 5

54 ἀ]γαλλομένη / et 55 ]α και κοροκόεντα / vv. 66-67 (col. 6), 56
]πυ[ et 57 ]άεσσι Διός 72-73

στήλη 6

ος
_ ∪ ∪ _ ]ηρας τε λίθων κα[ὶ _ ∪ ∪ _
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ]ν ἔθνεσιν εἰδόμ[ενοι 60
_ ∪ ∪ _ βρ[οτολοιγὸς Ἄρης ἀκ[ ∪ _ ∪ ∪ _
_ ∪ ∪ _ ]θειῃ, τοὺς δ’ ὑπὲρ α[ ∪ ∪ ∪
_ ∪ ∪ _ ∪ ∪ _ ∪ ]ν ἐοικότες ἠ[ ∪ ∪ _
_ ∪ ∪ _ ]ν κοίλῃσ’ ἀσπίσι φραξάμ[ενοι ·
χωρὶς Πάμφυλοί τε καὶ Ὑλλέες ἠδ[ὲ Δυμᾶνες 65
ἀνδροφόνους μελίας χερσὶν ἀν[ασχόμενοι,
_ _ ] δ’ ἀθανάτοισι θεοῖσ’ ἐπὶ πάντ[α ∪ _
_ ∪ ] + ατερμονιῃ + πεισόμεθ’ ἡγεμ[
ἀλλ’ εὐθὺς σύμπαντες ἀλοιησεῦ[μεν ∪ _
ἀ]νδράσιν αἰχμηταῖσ’ ἐγγύθεν ἱσ[τάμενοι 70
δεινὸς δ’ ἀμφοτέρων ἔσται κτύπος [_ ∪ ∪ _
ἀσπίδας εὐκύκλους ἀσπίσι τυπτ[ομένων
_ ∪ ∪ _ ]ήσουσιν ἐπ’ ἀλλήλοισι π[εσόντες
_ ∪ ∪ _ ]ς δ’ ἀνδρῶν στήθεσιν ἀμ[ ∪ ∪ ∪
_ ∪ ]ν ἐρωήσουσιν ἐρεικόμενο[ι ∪ ∪ _ 75
_ ∪ ∪ ] χερμαδίων βαλλόμεναι μ[εγάλων
χαλκεῖαι] κ[όρυθ]ες καναχὴν ἕξου[σι ∪ _

11

αἴθωνος δὲ λέοντος ἔχων ἐν στήθεσι θυμόν

12

πρὶν ἀρετῆς πελάσαι τέρμασιν ἢ θανάτου

13

ἥρωες

₀₀ 14

<ὧ>δε γὰρ ἀργυρότοξος ἄναξ ἑκάεργος Ἀπόλλων
χρυσοκόμης ἔχρη πίονος ἐξ ἀδύτου·
‘ἄρχειν μὲν βουλῆς θεοτιμήτους βασιλῆας,
οἷσι μέλει Σπάρτης ἱμερόεσσα πόλις,
πρεσβυγενεῖς τε γέροντας, ἔπειτα δὲ δημότας ἄνδρας 5
εὐθείας ῥήταις ἀνταπαμειβομένους.
μυθεῖσθαι δὲ τὰ καλὰ καὶ ἕρδειν πάντα δίκαια
μηδ’ ἐπιβουλεύειν τῇδε πόλει <σκολιόν>,
δήμου δὲ πλήθει νίκην καὶ κάρτος ἕπεσθαι.’
Φοῖβος γὰρ περὶ τῶν ὧδ’ ἀνέφηνε πό<λει>. 10



ESPARTA ("Rayajos" a cuenta de un PELICULÓN asaz "rayado"...)

... no hay más que apreciar la beatífica expresión, abajo, del "coleguita" del cartel anunciador, Ali Hassan Pachá Nasrrallah y Urquijo, más conocido como Paquillo el persa, el cual apuntaba maneras desde zagal, allá en los idílicos yermos del Jorasán Rasaví, cuyos sordos roquedales viéronle florecer como virtuosísimo cantaor ya desde tan tierna infancia, hasta el punto de que el tío acabó siendo contratado para amenizar, a base de saetas, las piadosas horas del mismísimo Ayatoláh, quien, tras unos minutos inolvidables, de transida escucha, cargó al chico de cadenas, prohibió el flamenco y de paso cualquier otra música a lo largo y ancho de la República, dando así con Paco en la Meca... de Hollywood. Observen qué candidez interpretativa, lindísimo... ¿no? Toda una declaración de principios, créanme aquellos que todavía no hayan disfrutado de esta meritoria kermesse fílmica. Et voilà:



¡¡Saludos y que los Dioscuros Tindáridas les conserven la dignidad y apostura hasta que salgan del cine!!. ¡¡AÚ!! Lo que es yo, me he visto la peli dos veces seguidas. Ventajas del topmanta (quiero decir del disco comprado en el topmanta que me dejó el Doctor).
¿Han pensado los contertulios en que la farándula y sus obras pueden también ser de derechas?, e incluso tal vez no siempre "pacifistas" como describe o sugiere Bueno en su memorable artículo, y quisiera proponer esta película como ejemplo. 300 casi que no es drama cinematográfico, es más retablo de sombras chinescas o algo peor. Puestos a buscar interpretación filosófica en el asunto, yo diría es una película en que se nos narra, o mejor, se nos despliegan alegoricamente y como en un teatro de marionetas, muchos enfrentamientos sucesivos entre dos ortogramas de derechas (EEUU y, el inexistente genérico, de cualquiera de sus enemigos actuales) simbolizados en dos figuras moderadamente antropomorfas de guiñol. El genérico inexisténte aparece como ofensivo y expansionista teocrático que lo aproximaría al Islam - Jerjes -, frente al de EEUU que aparece como defensivo, defensor de la apropiación y abiertamente sádico, racista, clasista, despreciador de las leyes, bullanguero en el degüello y hierático hasta ahogar el mismo pedo en la domus, amoral, humanista, nada espartano a lo Tirteo pero idealista, por éticamente vitalista... que lo aleja de los EEUU realmente existentes: Leonidas.
Señoras, Señores, aquí la Historia es lo de menos, Helas frente al Imperio persa es un mero pretexto escénico, Oriente contra Occidente una comparsa valenciana de moros y cristianos a los sones del Paquito. Esparta y su Eunomía una mera mueca estilizada, desencajada y tremebunda. El sistema dialéctico de las pólis, un fantasma (aquí no hay polis sino símbolos fantasmagóricos de clases de un Estado invisible: soldados, persas/esclavos/bestias, sacerdotes, niños, artesanos, putas y bufones... y sólo los soldados sirven para luchar, aunque los otros lo intenten de vez en cuando con resultados cómicos o patéticos).
Opino -humildemente, humildemente, ¡humildemente...! -que del mismo modo que no convine perderse en trasfondos históricos, tampoco demasiado -sólo una miqueta -en buscar interpretaciones filosóficas del argumento, sí en cambio "a mogollón" en todo lo que son máscaras, figurones, gags, porrazos de títere, etc., aquí la peli es un tesoro de la Farándula y por tanto de la Filosofía. No es una tragedia sino si acaso un imposible ditirambo de plazuela con el público borracho, desplegado como en un tapiz con motivos del Roman de Fauvel, el cual se va desenrollando de modo abracadabrante. El comic de Miller tenía de “novela” (gráfica) -en un sentido dramático argumental -lo que yo de soldado asirio, aquello era un tebeo de superhéroes del Doctor Extraño con más páginas y más o menos con las mismas viñetas, como lo es también esto, un estupendo y bullanguero guiñol. Finalmente quisiera sugerir la posibilidad de una intuición estética con función o finalidad política que habría salvado a la peli de la censura por truculenta, además de la mencionada y “camufladora” por alegorizante, atmósfera de retablo: la utilización seductora de una ideología canalla como incentivo para el reclutamiento militar imperial. ¡¡¡Algo que después de todo sea quizá hasta buena idea!!! Por mi parte yo doy mis vivas más freaks a esta recuperación cinematográfica de la farándula de derechas.

PS: Como vocean los extras de la peli -¡cuanto yanquilón cebado de hamburgers y cicladísimo pulula en toditos y cada uno de los fotogramas de la presente obra de Zack Snyder...! -casi cada vez que asoman la nariz a la pantalla: (sic) <<¡AÚ! ¡AÚ! ¡AÚ!>> (NO. No es coña; vean la peli, vean, vean...)

PD: Menda promete colgar algo sobre la VERDADERA Λακεδαιμων para con ello, digamos, compensar ¿O. K.?

miércoles, 28 de marzo de 2007

Nocte



"Tu civilitatem quis deceat status
curas et urbi sollicitus times
quid Seres et regnata Cyro
Bactra parent Tanaisque discors.
Prudens futuri temporis exitum
caliginosa nocte premit deus
ridetque si mortalis ultra
fas trepidat. Quost adest memento
componere aequus; cetera fluminis
ritu feruntur, nunc medio alveo
cum pace delabentis Etruscum
in mare, nunc lapides adesos
stirpesque raptas et pecus et domos
volventis una non sine montium
clamore vicinaeque silvae,
cum fera diluvies quietos
intritat amnes. Ille potens sui
laetusque deget, cui licet in diem
dixisse "Vixi; cras vel atra
nube polum pater occupato
vel sole puro; non tamen irritum
quodcumque retro est efficiet neque
diffinget infectumque reddet,
quod fugiens semel hora vexit."

(Traducción al román paladino:)

"Te preocupas pensando lo que conviene a Roma
y ansioso te preguntas qué tramarán los Seres,
y el desavenido Tanais,
y Bactra, donde reinara Ciro.
El dios que ve el futuro esconde el desenlace
en una noche espesa; y ríe si un mortal
se angustia más de lo debido.
Ordena las cosas del presente
con ánimo sereno; el resto es arrastrado
al modo de los ríos, que ora se deslizan
calmos, al centro de su cauce,
rumbo al estrusco mar, ora empujan
los troncos que arrancaron y casas y ganado
y piedras; y un clamor se levanta en los montes
y las selvas vecinas mientras
la inundación agita, feroz,
el agua antes tranquila. Feliz, dueño de sí
vivirá el que al fin de cada día pueda
decir:
Hoy viví: que mañana
el Padre con una negra nube
ocupe el cielo, o con un sol esplendoroso;
pero no ha de anular lo que ya es pasado
ni deformar, ni deshacer
lo que una vez la hora fugaz trajo

(...)"